AZ ORSZÁGHÁZA NEM CIRKUSZI POROND

AZ ORSZÁG HÁZA NEM CIRKUSZI POROND!



Nekem a Parlament olyan, mint egy templom, mint egy szentély!
Gyermekkoromban azt tanultam, ha templomba megyek, vegyem fel a szép ruhámat, és viselkedjek jó keresztényként, tiszteljem Isten házát.
Az ország háza is egy templom, ahol illik viselkedni és nem cirkuszi előadást tartani.
Most mégis azt kell látnom, hogy bohócok vannak a porondon!
ÉS EHHEZ BRÜSSZEL ASSZISZTÁL!
Felháborító, hogy helyt adtak a molinó használatának, következőben még talán a pofonoknak is.
Az sincs messze, hisz már volt haj húzogatás, papírdobálás.
Ez az én számomra annyit jelent, hogy a belügyeinkbe való durva beavatkozás.
Ne Brüsszel mondja meg, hogy nálunk az Országházban mi az etikett.
Mikor azt mondják, hogy honatyák, akkor nekem Széchenyi és Orbán Viktor jut eszembe!
Láttam már sok parlamenti közvetítést, nevettem is volna rajta, ha a cirkuszba váltom a jegyemet.
A volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc, két széken feküdt, a szó legszorosabb értelmében. De sorolhatnám az otromba viselkedéseket vég nélkül.
Emlékszem, mikor a FIDESZ kivonult az ülésteremből, a Gyurcsány felszólalása alatt, akkor milyen felháborodást idézett elő ezzel a bal oldali körökben.
Pedig, amit tettek, csendben tették és nem ordináré módon viselkedtek, nem kiabáltak be.
Most pedig megint egy agyament Brüsszelig rohan, mert nem szólalhatott fel egy olyan ügyben, ami szintén nem Brüsszelre tartozik!
Hazánknak így is elég a gondja, nem ilyen ügyekkel kellene foglalkozni, hanem egymást támogatva jobbá tenni.
Na, de mit várhatunk az olyan emberektől, akik viselkedésben néha még az óvodás szintet sem ütik meg.
Lehet, hogy nekünk is Brüsszelbe kellene mennünk, mert ezek az emberek sértik az erkölcsi morált?
Sértik Hazánkat, magyarságunkat, hitünket, erkölcsünket!
VAJON MEGHALLGATÁSRA TALÁLNÁNK?
VAGY EZ, CSAK A BAL OLDAL PRIVILÉGIUMA?



IMA
Ó Uram! Add, hogy világos legyen
Minden sötét fejben!
Ne keljen lámpást gyújtani
Hisz van elég odafent az égen.
Ó Uram! Ki látod ott fent
Ezt a sok konok, korlátolt agyat,
Világítsd meg elméjüket,
Ne hagyd el ki észben lemaradt.
Ó Uram! Oszlasd el
Szívükről a homályt,
Mert kancsal szemük,
Mindig, csak homályosan lát.
Ó Uram! És még arra kérlek én,
Imám, legyen meghallgatva,
A szellemi toprongyot se hagyd magára,
S nekem bocsásson meg az ég !
Sándor Kinga

HITÜNKBEN

HITÜNKBEN

Hite nincsen, gyáva, ostoba népség,

Nem tudjátok, hogy a hit milyen szépség.

Az pénzért nem vásárolható,

Mert a hit semmi kincsért nem eladó.

Elvettétek kenyerünket, csak morzsát hagyva,

De mi, most a sok kis morzsát összeragasztva,

Kaptunk egy frisset, illatosat, kerek egészet,

És megint elvennétek, erre fáj a fogatok tinéktek.

Úgy féltek egy mennydörgéstől, mint a kutya,

Mely az égzengés elől az asztal alá megy kúszva.

Féljétek is, mert számotokra ez soha el nem ül,

A nagy, mennydörgés, előle senki sem menekül.

Lyukba bújtok, onnan támadtok, onnan fúrtok,

Majd, mint a patkányok, éhesen elő bújtok.

Most érjétek be ti, a maradékkal szépen,

Innen már többet nem raboltok semmiképpen.

Szétverni, rugdosni hitünkben, számotokra ez a cél,

Ámde hitünk nagyon kemény, edzett, mint az acél.

Isten százszor, és ezerszer is megbocsáthat néktek,

De mi nem bocsájtjuk meg ezt a sok pusztító vétket.

Sándor Kinga

Szentmihályi Szabó Péter Emlékére:

ENGEDD EL KEZEMET

Engedd el kezemet, szólít az Úr engemet!
Húzd el a függönyt a napsugár elől, mely
Melegít, fénnyel megtölt itt legbelül.
Nem tudom, milyen hosszú lesz az út,
Nem tudom, hogy lelkem majd hova jut.

Elfáradtam, lelkem, testem meggyötört,
A földi élet nékem teher, nem gyönyör.
Utolsó sóhajom legyen, bocsánatkérésem,
Mosolyodból látom, megbocsájtasz nékem.
Szólít az Úr, kérlek, engedj el engemet!

Itt a földön már meggyóntam minden vétkem,
De az úr színe előtt is megteszem, ígérem!
Nem a haláltól félek, hisz az el nem kerül,
Hogy magadra maradsz, az fáj itt legbelül.
Az Úr szólít, kérlek, engedj el engemet!

Engedd el kezemet, szólít az úr engemet!
Ne tarts itt, hív az Úr, mennem kell végleg,
Végtelennek tűnik utam, míg az égbe érek,
De Te, most, csak mosolyogj, kérve, kérlek!
Szólít az Úr! Mehetek, elengedték kezemet!

Sándor Kinga

NEKROLÓG A KÖNNYES GYERMEK SZEMEKÉRT

Egy szeretett családtag elvesztése mindig nagy tragédia, nehéz feldolgozni, idő kell a megnyugváshoz, de nincs, az-az idő mely elég lenne a feledéshez.
Hány gyermek könnyes szemével, de főképp a lelkével kellene törődnünk.
Nem tesszük, vagy, csak pár semmit mondó, szokványos részvét szóval elintézzük.
Sajnáljuk őket, beszélünk róluk 1-2 napig és részünkről feledésbe merül.
2006-ban Olaszliszka, ahol 2 gyermek nézte végig apjuk agyonverését, haláltusáját.
Nekik mit láthattunk volna a szemükben, ha akkor valaki bele néz, és a lelkükben?
A kis lelkükért senki sem aggódott, és ennyi év után valaki tudja, hogy sérült lelkük és szívük megnyugodott-e már? Nem valószínű, azt ők soha sem felejtik el. Lehet, ha álomra hajtják a fejüket, még mindig ez a lidércnyomás nehezedik rájuk.
Még sem indult lincselni senki, nem vádoltak harmadik személyt.
Szintén 2006-ban, október 23-án a szüleikkel ünneplő gyermekeknek kellett menekülni a könnygáz, a lovas rendőr kardlapjai és a gumilövedékek elől!
Ezeknek a gyermekeknek a szemébe ki nézett bele akkor? Senki, a menekülők azért nem, mert magukkal voltak elfoglalva, a kivezényelt, magas adrenalin szinten lévő rendőrök pedig nem láttak, hallottak mást, csak a vezénylő tisztet és a vezényszót.
Mi van az ő szemükkel, mi van az ő lelkükkel, érdekelt valakit? Nem, nem érdekelt senkit.
És még ezen túl hány könnyes gyermekszembe kellene belenéznünk, mennyi az a gyermek, kinek meggyötört lelkével kellene foglalkoznunk, hány könnycseppet kellene letörölnünk? Ez felett elnézünk, vagy esetleg elrebegünk, egy sajnálom szót és elfeledjük.
Két kislány tragikus körülmények között elvesztett egy dolgos, gyermekeit szerető apát, bizony nagy tragédia, törést okozott lelkükben, szívükben.
Hagyjunk nekik időt a megnyugvásra, csak így tudják feldolgozni nagy fájdalmukat. Szívükbe költözzön békesség, hogy tovább léphessenek az életben, szép emlékek maradjanak édesapjukról, törékeny lelkükön esett seb mihamarabb begyógyuljon.
Segítsük, töröljük le könnyeiket egy-egy kedves szóval, vagy egy segíteni kész kézzel.
De ne használjuk fel őket a politikai cirkusz színpadán!

Sándor Kinga